/*Szeptember 1.-Hétfő.
Reggel egy hang ébresztett.
-Kicsim keljél,mert elkésel a suliból!-Mondta anya.
-Már felkeltem,és ne nevezz a kicsidnek.
Ezután anyám kiment,szokás szerint idegsen,de ez engem nem nagyon izgat,ahogy az sem,hogy mindjárt elkésem.
Majd felöltöztem és indulás előtt megettem egy csokit,nem nagyon izgat,hogy egészséges vagy nem.
-Máris mész kicsim?Szia,jó napot!-mondta anya.
-Sziaa anya...
Majd ezzel becsuktam az ajtót és elindultam a suliba.
Szeptember van,újra egy új iskola év,de ettől az évtől sem várok jobbat minthogy bulizzak a barátaimmal,ugyanis mostanság nem nagyon érdekel valami, végül siettem és nem késtem el.
Majd megláttam a legjobb barátnőmet Lolát.
-Sziaa April-kiáltotta.
-Szia,mizuu?
-Hát itt vagyunk April,harmadikosok,gyorsan telik az idő.És azt akarom,hogy ez jó év legyen,és semmi drog,pasi...
-Ja amugy akartam kérdezni,hoztál most drogot?
-Apriiiiil....-mondta mérgessen Lola.
-Csak viccelek..:D
-Most inkább menjünk órára.-mondta Lola.
Az első óránk töri volt.
Bejött a tanár és szokás szerint azzal kezdte,hogy felelünk.
Amugy is máson járt az eszem és nem is érdekelt.
-Na szóval ki az első.-kérdezte Saltzman tanár úr.
-Bonnie,Lisa vagy éppen maga April?
-April maga nem szeretne javítani a jegyein?-kérdezte.
-Köszönöm nem,nem élek a lehetőséggel.
-Nézze April magával tavaly elnéző voltam bizonyos okokból de ennek vége,szóval holnapra tanulja meg az első 100 oldalt a könyvből és majd kikérdezem.
-Ó igazán?Ezt maga sem gondolhatja.-mondtam dühössen.
-Tanulja meg és nem vitatkozom magával.
-ÉS ha nem mi lesz?
-Talán megbuktatom,kicsapom..
-És?LESZAROM!-mondtam a tanárnak és ezzel ki is mentem az óráról.
Szünetben odaszalladt hozzám Lola.
-April!Te jól vagy?Kellett ez neked?Nem könnyebb lett volna tanulni?Tuti,hogy behívja anyádat.
-De nem érdekel érted Lola?Haggyjál már te is békén,leszarok mindent.
-Figyelj a barátnőd vagyok és segíteni akarok!Megértem,hogy nem jó,hogy a szüleid elváltak,de ez már senkit sem érdekel,volt amikor sajnáltak,de annak már vége,lépj tovább és legyél olyan mint régen.
-Igen?Te is csak azt akarod mint mindenki,hogy megváltozzak,hogy olyan legyek mint régen,de tudod mit ne akarjátok mert ugysem leszek olyan.
És ezzel el indultam haza.Szuper gondoltam magamba mindenkivel összeveszek,a tanáraimmal,a barátnőmmel az anyámmal.
Majd útközbe találkoztam egy barátommal Zack-el.
-April?Hát te,nem suliba vagy?-kérdezte vihogva.
-Ne nevess,eljöttem,leszarok mindent,amugy van cuccod?
-Van valamennyi,tessék..
-Nagyszerü kösz Zack.
Ezzel felszívtam egy kicsit és már is jobban éreztem magam.
-Majd talizunk,viszlát Zack.-és mentem.
-Szia..
Amikor hazaértem találkoztam anyámmal aki röktön nekem esett.
-April,megmondanád,hogy mi a jó büdös francot müveltél ma a suliba??-kérdeztem mérgesen anya.
-ÖÖ eljöttem óráról...
-Ja és,hogy beszéltél a tanároddal.?
Majd anyám közelebb jött hozzám és megkérdezte:
-Te már megint be vagy állva?
Dehogy vagyok,nincs semmi bajom,eredj csak a suliba ha már oda indultál.
-Csak tudd még elszámulunk.-mondta anyám,és ezzel el is ment.
Amikor beérem még egy kicsit pihentem és azon gondolkoztam,hogy felkéne hívnom Lolát,hogy bocsánatot kérjek tőlle.
Majd valaki kopogott az ajtón.Reméltem nem anyám mert most nincs kedvem hallgatni a pappolását.
Az ajtóhoz indultam,kinyitottam és Lola volt az.
-Sziaa,gyere be.Épp hívni akartalak,hogy ne haragudj a mai miatt.-mondtam Lolának.
-Semmi gond az én hibám is.Inkább beszélgessünk.
-Persze ülj csak le.-mondtam Lolának.
-Na szóval azt szeretném mondani,hogy haggyjuk ezt az egészet,nem lehetne,hogy egy kicsit megváltozz?
-Tudom,igazad van,egy kicsit visszavehetnék,de tudod ami idegesitt azt ugyis kimondom.
-Rendben csak annyit kérek,hogy állj le a droggal és a bulizással.
-Tudom-tudom,inkább rendeljünk pizzát,oké?
-Én benne vagyok.-mondta Lola.
Majd miután megjött a pizza a tv elé ültünk és megnéztünk egy vámpírnaplók részt.Már beesteledett és Lolának már mennie kellett.
Amikor kikésértem megölelt és ezt mondta:
-Örökké barátok,vigyázz a hülyeséggel.
-Örökké barátok.-mondtam.
-Szia.
-Szia,szép estét.
És épp anyám is megjött.
-Na mit mondtak a tanárocskák?-kérdeztem mosolyogva.
-Ne csinálj ebből viccet April,alíg engedték meg,hogy visszavegyenek,ugyhogy mostantól jól viselkedsz.
-Na ne mond anyuci.Jó éjt.-mondtam neki.
És ezzel ott hagytam és mentem aludni.
/*Szeptember 2.-Kedd.
Ma reggel is valami hang ébresztett de nem olyan mint eddig,most az ébresztőórám volt.
Amikor felébredtem olyan különös érzésem volt,mintha ez a nap jobb lenne mint a többi.
Még anyámmal sem voltam bunkó amikor megkérdezte,hogy jól aludtam-e,amire azt mondtam,hogy köszönöm jól,de rájöttem,hogy a kedvesség unalmas.
Felöltöztem,reggeliztem és indultam a suliba,útközbe találkoztam Lolával.
Amikor odaértünk a suliba még egy pár perc szünetünk volt és beszélgettünk,eközbe Lola figyelte,hogy nem csinálok*e valami hülyeséget én ezt csak szánalmasnak tartottam.
Az 1.óránk matek volt,ahol kimondhatatlanul jól viselkedtem.
a 2.óránk pedig angol volt.
Ezután következett a nagyszünet.Amikor Lolával leültünk egy asztalhoz ebédelni,odajött egy kis ribi,aki Lolának mondta:
-Héj te,ezt itt a mi helyünk,ugyhogy mehettek.
Majd ezt nem birtam szónélkül hagyni és eléálltam:
-Idefigyelj te,te kis ribanc,el lehet innen húzni,sehol sem irja,hogy ez itt a ti helyetek,úgyhogy mehettek!
Majd erre nem szóltak semmit és elmentek.
-April köszönöm,hogy megvédtél,én is elbirtam volna velük.
-Azt látom csak itt ültél,de haggyjuk is.
Amint ezt kimondtam egy oltári helyes srác ment el melletünk aki még ránk is nézett:
Igen ő az,őt mindenki ismeri:Stefan Steel,Football csapatkapitány,gazdag családból származik és nagyon okos.
Én meg csak úgy álltam és néztem nyitott szájjal:
Lola hírtelen elment és nem is szólt hová,én meg csak ott ültem és néztem,amikor már észhez kaptam egyszercsak felém jött Stefan.
-Szia,nem tudnád,hogy hol találom Dant,a haveromat?Nem találom sehol.
-Helló,bocsi nem láttam.
Majd elkezdett csörögni a telefonja.
-Egy pillanat és jövök.-mondta Stefan.
-Rendben..
Pár perc múlva vissza is jött és mondta:
-Holnap lesz egy buli az egyik haveromnál,jó lenne még pár ember ha akarod hozd el pár barátodat.
-Az szupi,és hányra?
-Este 9.De én megyek is ott találkozunk.Szia.!-mondta Stefan.
Gondoltam magamba,hogy ő egy gazdag okos gyerek mit akarna velem?
Majd megjött Lola.
-Te meg Hol voltál,már kerestelek,akarok mondani valamit.
-Áh nem fontos,mi az?
-Hát meghivtak minket egy buliba,Stefan és a barátai.
-Komolyan?-kérdezte Lola.
-Igen,holnap 9-kor.
Ezután hazamentem,anyát nem találtam otthon mert elutazott a húgához ugyhogy ma pénetek szabad volt a ház és áthivtam pár haveromat és felszivtunk párat és jót buliztunk.
Már hajnali 2 volt amikor lefeküdtem,várom a holnapi napot,ezt gondoltam magamban,és el is aludtam.
